Adatok

Származási hely: Magyarország
Magasság: kan 57.00-64.00 cm
szuka 53.00-60.00 cm
Súly: kan 22.00-30.00 kg
szuka 22.00-30.00 kg
Szőrzet: Egyrétegű szőrzet, mely egyenes vagy enyhén hullámos, kissé drótszerű, kemény, sűrű és merev. Jellegzetes szakáll és bajusz. Kettős szőrzet, drótos, erős, sűrű, testhez simuló fedőszőrrel és sűrű, víztaszító aljszőrrel. Jellegzetes szakáll.
Szín: A zsemlesárga különböző árnyalatai. Kis fehér jegy megengedett.
További adatok megjelenítése

Leírás

"Kitartás" - ez volt a drótszőrű magyar vizsla megálmodóinak és kitenyésztőinek kulcsszava.  A vadászok és solymászok számára a rövidszőrű magyar vizsla csodálat tárgya volt, ám úgy találták, hogy a rövid szőrzet miatt durva terepen, vagy hidegebb időjárásban már nem tudnak az elvárt módon teljesíteni. Ezért az 1930-as években néhány tenyésztő elkezdett dolgozni egy olyan kutyafajta kitenyésztésén, melynek eredménye a ma ismert drótszőrű magyar vizsla lett. Munkájukat folyamatosan segítette és felügyelte a Magyar Vizsla Klub.

A munkát két vizsla szukával, Csibivel és Zsuzsival kezdték, melyeket egy Astor von Potat nevű drótszőrű német vizslával kereszteztek. A született utódokat később egymással párosították, mígnem megszületett Dia de Selle, az első, hivatalosan is drótszőrű magyar vizslaként regisztrált egyed. Természetesen az elhivatott tenyésztői munka nem állt meg, és hosszú évtizedeken át dolgoztak a kemény, sűrű szőrzet kialakításán, megtartva a rövidszőrű vizsla egyéb sajátosságait.

1966-ban az FCI is elismerte a drótszőrű magyar vizslát önálló fajtaként. Röpke idő kellett csak ahhoz, hogy a vadászok felismerjék az új fajta előnyeit, hihetetlen képességeit úgy a mezőn, mint az erdőben vagy vízi vadászatokon.
A siker akkora volt, hogy már az 1970-es években a tengerentúlról is érdeklődtek a sikeres vadászkutya fajta iránt. Elkezdődtek az importálások, és végül az USA-ban 1986-ban regisztrációba vették a drótszőrű magyar vizslát.

Eredet és történet

"Kitartás" - ez volt a drótszőrű magyar vizsla megálmodóinak és kitenyésztőinek kulcsszava.  A vadászok és solymászok számára a rövidszőrű magyar vizsla csodálat tárgya volt, ám úgy találták, hogy a rövid szőrzet miatt durva terepen, vagy hidegebb időjárásban már nem tudnak az elvárt módon teljesíteni. Ezért az 1930-as években néhány tenyésztő elkezdett dolgozni egy olyan kutyafajta kitenyésztésén, melynek eredménye a ma ismert drótszőrű magyar vizsla lett. Munkájukat folyamatosan segítette és felügyelte a Magyar Vizsla Klub.

A munkát két vizsla szukával, Csibivel és Zsuzsival kezdték, melyeket egy Astor von Potat nevű drótszőrű német vizslával kereszteztek. A született utódokat később egymással párosították, mígnem megszületett Dia de Selle, az első, hivatalosan is drótszőrű magyar vizslaként regisztrált egyed. Természetesen az elhivatott tenyésztői munka nem állt meg, és hosszú évtizedeken át dolgoztak a kemény, sűrű szőrzet kialakításán, megtartva a rövidszőrű vizsla egyéb sajátosságait.

1966-ban az FCI is elismerte a drótszőrű magyar vizslát önálló fajtaként. Röpke idő kellett csak ahhoz, hogy a vadászok felismerjék az új fajta előnyeit, hihetetlen képességeit úgy a mezőn, mint az erdőben vagy vízi vadászatokon.
A siker akkora volt, hogy már az 1970-es években a tengerentúlról is érdeklődtek a sikeres vadászkutya fajta iránt. Elkezdődtek az importálások, és végül az USA-ban 1986-ban regisztrációba vették a drótszőrű magyar vizslát.

Egészség

Átlagéletkora 12-15 év.

Drótszőrű magyar vizsláknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: Addison betegség (mellékvese alulműködés), cataracta (szürkehályog), csípőízületi diszplázia és PRA (Progresszív Retina Atrófia, azaz látóideghártya sorvadás).

Személyiség

Szeretetteljes, intelligens és hihetetlenül hűséges, odaadó fajta, mely kőkeményen dolgozik annak kedvéért, akit szeret. Nem tolerálja a kemény, durva bánásmódot, ez makacsságot vált ki belőle. Megfelelő irányítással azonban kiváló társ, mely remekül kijön a gyerekekkel és jól elvan más állatokkal. Bár a szabadban kirobbanó formát mutat, az ajtón belül nyugodt és békés.

Küllem és ápolási szükségletek

A fajta víztaszító bundája könnyen gondozható, hiszen elegendő időnként kikefélni. A szemöldököt és a szakállat nem árt néha átfésülni, így könnyen eltávolíthatók a lerakódott szennyeződések.

Mozgás

Igen energikus fajta, melynek bizony sok mozgásra van szüksége.  Ideálisan vadászatra képzik ki, a munka pedig biztosítja számára az ideális mozgásmennyiséget. Amennyiben ez nem megoldható, a gazdának kell gondoskodnia arról, hogy napi néhány alkalommal kiadós sétára vigye kedvencét, de az sem baj, ha olyan mozgásigényes sportra jár vele, mint az agility.

Nevelés

Fogékony és könnyen tanítható fajta, mely csodálatos munkát produkál annak, akit elfogad. A kemény nevelés, a durva hangnem ellenállást és makacsságot vált ki belőle. Ha a munkát mókának találja, lelkesedése leírhatatlan lesz.

Etetés

Ezt a jó étvágyú fajtát kiváló minőségű, kellő energiát biztosító táppal kell etetni, ideálisan napi két alkalommal.