57. sz. FCI standard

A magyar vizsla ősei a vándorló magyar törzsekkel együtt került hazánkba. Írásos emlékeket, ábrázolásokat már a XIV. századi dokumentumokban is találunk. Vadászati jelentősége a XVIII. századtól fokozott. Középnagy, elegáns, nemes megjelenésű, zsemlesárga, rövidszőrű vadászkutya. Inkább könnyed felépítésű, szikár izomzatú, a szépség és az erő harmóniáját tükrözi. A vizsla jellegzetes járásmódja a lendületes, könnyed, elegáns térölelő ügetés nagy tolóerővel és ennek megfelelő előrelépésekkel. Mezei kereséskor kitartó vágta. A magyar vizslától megköveteljük, hogy legelsősorban is a mezei és erdei apróvad-vadászatához, másodsorban pedig a vízi vadászathoz, föld feletti dúvadvadászathoz, vérebmunkához és esetleg a vaddisznó vadászatához is használni tudjuk. Mindenes vizsla csakis intelligens állat lehet, mert a fent felhozott néha ellentétes követelményeknek megfelelni csakis nagy intelligenciával bíró kutya tudhat. Bár rövidszőrű fajta, bírja a hideget is, ha kellő kondícióban van és nincs elkényeztetve.