Bevezető, külső

Hosszú-hosszú bevezetőt lehetne írni, egy oldalnyi Sagem megközelítést és egy ugyanennyi pengetelefonos sallangot. Kicsit összerántjuk a kettőt. A francia cég készülékei nem tartoznak a kedvenceink közé. Kisebbfajta civakodás jellemzi azt a párbeszédet, amikor megegyezünk arról, hogy melyikünk vállalja be a legújabb Sagem telefont. A gyártó telefonjai ugyanis olcsón adnak sokat, de cserébe a kezelhetőség és az átgondoltság nem mindig tökéletes, egy Nokia, vagy egy Samsung után mindig kicsit csalódott az ember. Nos, a my301X egyáltalán nem ilyen.

Egyrészt már a külsejével is képes volt meglepetést okozni. A vékony kialakítás a mostanában divatos penge formavilágra hajaz. A szögletesen rajzolt gombsort a kör alakú navigációs gyűrű, és a billentyűkön található íves redőzet teszi a szemnek és az ujjnak is kellemessé. Az egyszerűség dominál, a hátlapon csak egy nagy Sagem grafika található, alul és felül teljesen sima a készülék. Oldalsó gomb is csak egy van: a diktafont indíthatjuk el vele. A töltő bemenete szintén a telefon oldalára került, és ugyanitt található meg az infraport is. Egyszerű, kellemes, sallangoktól mentes külső, amely a Sagemre jellemző görcsös csicsák után kimondottan pozitív.

Ami viszont rettenetes, az a hátlap, és annak leszedése. Ennyit még nem szenvedtem telefonnal, le kell ugyanis pattintani a hátsó műanyag részt, ehhez pedig minden segítségünk a körmünk, amelyet elvileg egy nevetségesen pici vájatba kell helyeznünk. Az élmény horrorisztikus, egyszerre érzi az ember, hogy mindjárt letörik a körme is és a hátlap is. Aztán persze mégsem, egy reccsenés, de egyben leválik a műanyag, és máris betolhatjuk a SIM kártyát.

A Sagem my300X és a my301X gyakorlatilag ugyanaz a modell. Egyetlen különbség a Bluetooth, amely a nagyobb verziószámú készülék sajátja, illetve az a tény, hogy itthon csak a my300X kerül forgalomba, méghozzá a Vodafone színeiben, ám ebben a változatban sincs Live menü.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!