Pixelek, navigálás

A kategória eléggé alsó, de ha a kijelzőről van szó, akkor a koreaiak (legyen szó Samsungról vagy LG-ről) beleadnak apait, anyait. Eddig az összes tesztkészülékkel eljátszottam, hogy a képernyőt odateszem a monitor mellé, és csekkolom, hogy a telefonon tényleg világos és szép-e a fehér. A kis LG állta a sarat, pedig elég jó monitorom van. A színek élénkek, teltek, talán a képfrissítés lassúcska egy kicsit, de az életteli háttérképek ebben a kategóriában elfeledtetik ezt a kis gondot. A pontosság kedvéért 65 ezer színünk van 128x128 pixelen.

A főkijelzőn a szokásos óra-dátum-töltés-térerő négyese mellé tetszőleges szöveget írhatunk ki. A mai színes kijelzők világában kiváltja az oplogót, szerintem baromi jó ötlet. Lányoknak mindig oda lesz írva a hőn szeretett pasi neve, fiúknak meg mondjuk a Real Madrid. A menü vízszintes elrendezésű, és egyszerre csak egy ikont látunk, cserébe a tervezők gyakorisági sorrendbe tették a menüpontokat, amit sikerült is eltalálniuk. Üzenetek, Híváslista, Profilok… és így tovább. Ha belépünk a fő menüpontokba, akkor a jobbra-balra mozgás elérhető marad, szóval az üziktől csak egy gombnyomás és máris ott vannak a nem fogadott hívások. A menü ikonjai animáltak és szépek, amit még a színsémák változtatásával fejelhetünk meg.

A navigációs gomb csak négyállású, de így is kitűnően használható, ráadásul van két nagy előnye. Az első, hogy olyan érzetet kelt a borítása, mintha igazi bőr lenne, szóval, ha elkezdjük simogatni, akkor az az ujj már ott veszett, annyira jó. A másik, hogy a négy irányhoz funkciók is rendeltek az alkotók: balra – kamera; le – telefonkönyv; jobbra – üzenetek (érdekes, hogy itt van az ébresztő is); a felfelé irányba viszont a saját kedvencünket állíthatjuk be, amit egy szív alakú gravírozással nyomatékosítottak, szerencsére nem olyan nagy, hogy langyi hatást kölcsönözzön a férfias fekete készülékháznak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!